Őszintén?!

még jó idő volt mikor kezdődőtt...én tudtam ő ki, de ő semmit se rólam...egy helyen dolgoztunk és dolgozunk mind a mai napig...regeltem egy társkeresőbe...és ott keresgélés közben akadtam rá...majd felvettem vele a kapcsolatott de nem mutattam meg ki vagyok...sejtelmes voltam...bár lassan elárultam magamról mindent....kivéve hogy nézzek ki...nagyon sok levelet váltottunk.mire eljutottunk oda, h mindketten egyszerre voltunk ott...elötte mindig elkerültük egymást amikor ő volt én vagy dolgoztam vagy aludtam...amikor én voltam ott akor ő dolgozott..és bár én tudtam mikor tud gép közelébe kerülni mindig véletlen volt, h elkerültük egymást...de igy volt jó...nagyon nehezen adtam meg a telszámom..mivel féltem...azt irta du. felhiv, ha fel merrem venni:)...akkor már tudtam nincs mit vesztenem...és hivott...én pedig remegő gyomorral felvettem...40 percig beszélgettünk...és kiderült majdnem minden...de még mindig nem tudta, hogy nézzek ki... tudtam ő délelöttös én éjszakás...és akkor kiderült számára h egy helyen dolgozunk....első élő randinkat is odabentre szerveztük:)... bár megintcsak remegni kezdett a gyomrom...viszon nagyon jól ment a munka..és vártam, h reggel fél 6 legyen....elmentem a megbeszélt helyre...s remegtem..késett..azt hittem el se jönn... de mégis...beszélgettünk és én rákérdeztem erre számitott?....mosolygott..majd mivel mennie kellet dolgozni nekem meg haza....MEGCSÓKOLT!!!!....na erre nem számitottam...azt hiszem elkezdtem repülni...boldog voltam...jött a rózsaszin köd....az még mindig itt van...bár probálom elhesegetni....de vannak akik jól tudják nem megy ez olyan könnyen....ja és mivel belép még néhány személy majd ebbe a blogba őt nevezzük: Lacinak!